Naplózó UFS használata asztali számítógépeken

3.1. Lemezterület lefoglalása a naplónak

Az asztali számítógépekben többnyire csupán egyetlen merevlemez található, amelyen maga az operációs rendszer és az adatok helyezkednek el. A sysinstall által felajánlott alapértelmezett partícionálási séma alkalmassága vitatható: egy asztali gép esetén például nincs szükségünk akkora /var partícióra, viszont a /usr foglalja el a merevlemez legnagyobb részét, hiszen a felhasználók adatai és a rendszerre telepített csomagok ide fognak kerülni.

Az alapértelmezés szerinti felosztás (amely a Disklabel partíciószerkesztőben az A billentyűvel érhető el) nem hagy semennyi lemezterületet szabadon. Ahány partíciót naplózással akarunk ellátni, annyi további partícióra lesz szükségünk a naplókhoz. Mivel a /usr lesz közülük a legnagyobb, próbáljuk meg ezen partíció méretének csökkentésével helyet csinálni a naplónak.

A példában most egy 80 GB méretű lemezt láthatunk. Az ábrán most a telepítés közben a Disklabel szerint alapértelmezetten kiosztott partíciókat láthatjuk:

Amennyiben ez körülbelül megfelelő a számunkra, akkor innen már nagyon egyszerű előkészíteni a napló helyét. A nyilak használatával válasszuk ki a /usr partíciót és a D billentyű lenyomásával töröljük le.

Ezután válasszuk ki a képernyő felső részében a lemez nevét, majd a C billentyű lenyomásával hozzunk létre egy új partíciót a /usr számára. Ez viszont legyen most 1 GB-tal (ha napló csak a /usr mellé lesz) vagy 2 GB-tal (ha egyaránt naplózni akarjuk a /usr és /var partíciókat is) kisebb. A felbukkanó ablakban válasszuk az állományrendszer létrehozását és a /usr könyvtárat adjuk meg csatlakozási pontként.

Mivel továbbra sem szeretnénk elbonyolítani a lépéseket, ezért a naplózás bevezetéséhez szükséges partíciók létrehozását szintén a sysinstall segítésével végezzük. A telepítés közben a sysinstall feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy minden létrehozott partícióhoz csatlakozási pontot is megadjunk. A naplókat tároló partíciókhoz viszont ilyen nem tartozik, sőt, egyáltalán nem is kell. Ezek ugyanis nem olyan hétköznapi partíciók, amelyeket bármikor is csatlakoztatni fogunk.

A sysinstall használata során ezt a problémát úgy tudjuk elkerülni, ha a naplózásnak szánt partíciókat lapozóterületként adjuk meg. A lapozóterületet sem kell soha csatlakoztatni, és a sysinstall ezekből tetszőleges mennyiségűt képes készíteni. A telepítést követő újraindítás után természetesen majd át kell szerkesztenünk az /etc/fstab állományban az így létrehozott partíciók jellemzőit.

Lapozóterület kialakításához ismét a nyílbillentyűk használatával navigáljunk a Disklabel alkalmazáshoz tartozó képernyő felső részébe és válasszuk ki a lemez nevét. Ezután nyomjuk le az N billentyűt, majd adjuk meg a kívánt méretet (1024M) és a következő menüből válasszuk a “swap space” (lapozóterület) típust. Ismételjük meg az iménti műveletet az összes napló esetén. A példánkban ezen a módon készítettünk egy naplót a /usr, és még egyet a /var állományrendszer számára. A végeredmény a következő képen látható:

Javasoljuk, ahogy befejeztük a partíciók létrehozását, jegyezzük fel a neveiket és a hozzá tartozó csatlakozási pontokat, így a soron következő konfigurációs lépésekben könnyebben tudunk majd velük dolgozni. Ez egyben segít mérsékelni a telepítést károsító hibák elkövetésének esélyét. A következő táblázatban a példában említett konfigurációhoz vettük fel ezeket az adatokat:

Ezután a megszokott módon folytassuk a telepítést. Javasoljuk azonban, hogy a külső alkalmazásokat (csomagokat) addig még ne tegyünk fel a rendszerünkre, amíg teljesen be nem fejeztük a naplózás beállítását.

3.2. A rendszer első indítása

A rendszerünk a szokásos módon fog indulni, de a naplók számára hozzáadott plusz lapozóterületekhez tartozó bejegyzéseket el kell távolítanunk az /etc/fstab állományból. A lapozóterületek közül ténylegesen lapozásra általában a “b” (tehát a példánkban az ad0s1b) partíciót érdemes meghagyni. Az összes többit egyszerűen töröljük ki, indítsuk újra a rendszerünket és a FreeBSD már nem fogja tovább használni ezeket.

Ahogy a rendszer újra elindul, készen is állunk a naplózás beállítására.

4.1. A gjournal futtatása

A naplózást nagyon könnyű lesz beállítani miután már előkészítettük az ehhez szükséges partíciókat. Váltsunk át egyfelhasználós módba, tehát jelentkezzünk be root felhasználóként és gépeljük be:

# shutdown now

Ezután az Enter billentyű lenyomásával megkapjuk az alapértelmezett parancsértelmezőt. Válasszuk le azokat a partíciókat, amelyeken engedélyezni kívánjuk a naplózást. Ezek a példánkban a /usr és /var partíciók voltak:

# umount /usr /var

Töltsük be a naplózáshoz szükséges modult:

# gjournal load

Most pedig a korábbi feljegyzéseink alapján állapítsuk meg melyik naplóhoz melyik partíciót fogjuk rendelni. A példánkban a /usr csatlakozási ponthoz az ad0s1f eszköz tartozik, és ennek a naplója az ad0s1g eszköz lesz, miközben a /var ponthoz az ad0s1d eszközt rendeltük, és ezt az ad0s1h eszközön naplózzuk. Ennek megfelelően a következő parancsokat kell kiadnunk:

# gjournal label ad0s1f ad0s1g

GEOM_JOURNAL: Journal 2948326772: ad0s1f contains data.
GEOM_JOURNAL: Journal 2948326772: ad0s1g contains journal.

# gjournal label ad0s1d ad0s1h

GEOM_JOURNAL: Journal 3193218002: ad0s1d contains data.
GEOM_JOURNAL: Journal 3193218002: ad0s1h contains journal.

Létrejött két új eszköz, név szerint az ad0s1d.journal és az ad0s1f.journal. Ezek képviselik azokat a /var és /usr partíciókat, amelyeket valójában csatlakoztatnunk kell. A csatlakoztatásuk előtt azonban állítsuk be hozzájuk a naplózást és tiltsuk le a Soft Updates használatát:

# tunefs -J enable -n disable ad0s1d.journal

tunefs: gjournal set
tunefs: soft updates cleared

# tunefs -J enable -n disable ad0s1f.journal

tunefs: gjournal set
tunefs: soft updates cleared

Ezt követően parancssorból csatlakoztassuk az új eszközöket a nekik megfelelő pontokra (itt most már használhatjuk az async beállítást):

# mount -o async /dev/ad0s1d.journal /var
# mount -o async /dev/ad0s1f.journal /usr

Nyissuk meg az /etc/fstab állományt, és az előbbiek szerint javítsuk ki a /usr és a /var állományrendszerekhez tartozó bejegyzéseket:

/dev/ad0s1f.journal     /usr            ufs     rw,async      2       2
/dev/ad0s1d.journal     /var            ufs     rw,async      2       2

Végezetül gondoskodjunk róla, hogy a gjournal(8) modul minden egyes indítás során betöltődjön. Ehhez nyissuk meg a /boot/loader.conf állományt és adjuk hozzá a következő sort:

geom_journal_load="YES"

Gratulálunk, sikeresen beállítottuk a rendszerünkön a naplózást! Innen vagy az exit begépelésével lépjünk vissza a többfelhasználós módba, vagy egy újraindítással próbáljuk ki a konfiguráció eredményét (mi ezt javasoljuk). A rendszerindítás során a következőhöz hasonló üzeneteket kell majd látnunk:

ad0: 76293MB XEC XE800JD-00HBC0 08.02D08 at ata0-master SATA150
GEOM_JOURNAL: Journal 2948326772: ad0s1g contains journal.
GEOM_JOURNAL: Journal 3193218002: ad0s1h contains journal.
GEOM_JOURNAL: Journal 3193218002: ad0s1d contains data.
GEOM_JOURNAL: Journal ad0s1d clean.
GEOM_JOURNAL: Journal 2948326772: ad0s1f contains data.
GEOM_JOURNAL: Journal ad0s1f clean.

Szabálytalan leállások esetén az iménti üzenetek némileg változhatnak, például:

GEOM_JOURNAL: Journal ad0s1d consistent.

Ez általában arra utal, hogy a gjournal(8) a naplóterületen tárolt információk segítségével helyreállította az állományrendszert.

4.2. A naplózás engedélyezése frissen létrehozott partíciókon

Míg az előbbiekben tárgyalt megoldást leginkább olyan partíciók esetén alkalmazhatjuk, amelyek már eleve tartalmaznak adatokat, addig egy újonnan létrehozott partíciót némileg könnyebb naplózással ellátni, mivel ilyenkor az adat- és a naplóterület egyazon partíción is kialakítható. Például most tegyük fel, hogy hozzáadtunk egy újabb lemezt a rendszerünkhöz, amelyen készítettünk egy új /dev/ad1s1d nevű partíciót. A napló létrehozása ekkor csupán ennyi:

# gjournal label ad1s1d

A napló mérete alapértelmezés szerint 1 GB lesz, amelyet viszont a -s opció használatával tetszés szerint átállíthatunk. Az értéket megadhatjuk byte-okban, vagy a K, M, illetve G hozzáfűzésével kilobyte-okban, megabyte-okban, illetve gigabyte-okban is. Arra azonban figyeljünk, hogy a gjournal nem enged túlságosan kis méretű naplót létrehozni.

Például egy 2 GB méretű napló az alábbi paranccsal hozható létre:

# gjournal label -s 2G ad1s1d

Mellé hozzunk létre egy állományrendszert az új partíción, ahol a -J kapcsolóval engedélyezzük a naplózást:

# newfs -J /dev/ad1s1d.journal

4.3. A naplózás támogatásának beépítése a rendszermagba

Amennyiben nem kívánjuk betölteni a geom_journal modult, lehetőségünk van közvetlenül a rendszermagba beépíteni a hozzá tartozó funkcionalitást. Ehhez nyissunk meg (vagy hozzunk létre) egy saját rendszermag-konfigurációs állományt, és vegyük fel benne a következő két sort:

options UFS_GJOURNAL # Megjegyzés: Ez része a GENERIC rendszermagnak
options GEOM_JOURNAL # Ezt se felejtsük ki

A FreeBSD kézikönyvben szereplő utasítások mentén fordítsuk le és telepítsük az új rendszermagot.

Ha korábban használtuk volna a modult, akkor ezzel együtt ne felejtsük el kivenni a /boot/loader.conf állományból sem a hozzá tartozó sort.